Névadónkról - Móricz Pál

Móricz Pál, Hn. 1870. okt. 4. - Bp. 1936. márc. 30.Móricz Pál, Hn. 1870. okt. 4. - Bp. 1936. márc. 30.

Igazi magyar tipusú alak, mintha egy régi sírból, vagy ódon képből pattant volna ki. Középtermetű, zömök, széles vállú, gömbölyűségre hajlamos. Beszéde csendes, tekintete szelíd, járása puha, de nem a gyöngeség, hanem az erő és szolídság benyomását teszi..

Rákosi Viktor - a jeles kortárs író jellemezte így az ifjabb Móricz Pált, aki ősi hajdú családból született 1870. október 4-én Hajdúnánáson. Édesapja ismert, nevezetes hajdúhazafi volt Nánáson, édesanyja Daróczi Julianna szintén jeles nánási család tagja, akit korán elveszített a még kisgyermek Móricz Pál. Az ugyancsak nemesi származású Sebestyén Julianna, apja második felesége azonban édesanyjaként szerette. A három család révén aztán szegről-végről a fél Nánás rokona volt. Kedvelte is mindenki a kellemes, művelt fiatalembert, aki az alsó négy gimnáziumot helyben végezte, majd Debrecenben, a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább, de nem szerzett oklevelet, hanem az újságírói pályára lépett. Saját bevallása szerint azonban az újságíróskodást csak bevezetőként gondolta az írói pályához. Debrecenből Szegedre került, majd Aradra, a századfordulón pedig visszatért Debrecenbe lapszerkesztőnek.

1907-ben a nyakas, rátarti negyvennyolcas Móricz Pál gondolt egyet és kormánypárti programmal fellépett képviselőjelöltnek a nánási kerületben. De Rákosi Viktorral szemben megbukott. Nagyon elkeseredett a választási vereségen, s vagyonának roncsaival Budapestre költözött, ott élt, dolgozott, lapot szerkesztett, egészen 1936-ban bekövetkezett halálig. Sírja a Rákoskeresztúri temetőben található.

Jellemző, hogy Móricz Pált életében nem ismerték íróként Nánáson, pedig száz számra rúg azon tárcanovelláinak, rajzainak száma, melyek rajongva szeretett "hajdúközségének" múltját örökítették meg. Igen beszédes egy 1931-ből fennmaradt levele, melyet barátjának, Tóth János tedeji tanítónak írt." Ott nem ismernek engem...tapasztalatból tudom. Jobb esetben összetévesztenek Móricz Zsigával....Azért nem hiszem, hogy valaha eljutok-e én még hozzátok. Nánással is az lesz az esetem, nem lesz hova, kihez lemennem...Hanem az emlékezéseim a hajdú múltról annál mélyebb szántásúak lesznek és írásaim aranykalászaival kárpótolnak és örökre a szülőföldhöz kötnek az onnét már hiába várt megbecsülésért, szeretetért! Kicserélődnek ők ott teljesen, de én írásaimban átmentem a szebb jövendőnek a hajdani igaz, erős hajdút, meg a magyar fajta többi érdemesebbjét is - ezzel betöltöm, elvégzem, amire küldettem."

Móricz Pál ízesen, kissé romantikusan, de alapjában véve reálisan, hitelesen "fényképezte örökéletű filmre" a 19.sz. második felének hajdúsági alakjait, azok életmódját, szokásait. Hírt adott a módos gazdák, a pásztorok, a falusi zsidók, a vállalkozók életéről, törekvéseikről, és a pusztuló nemesi világról is, az omladozó kúriák utolsó gazdáiról. Nagyon jól jellemzi ezt az Árva Máró Miklós című elbeszélésében." Azám a Kolák, még a Márók is híres nemzetség valának odaelő. És a Kékiek!...Lovonjáró nemzetség volt ez mindnyájan. Némely nap négy paripát is összefogtak a futókocsiba..És ládd! Ma meg a nemes Kékiek is napszámra járnak."

A rövid írások, a rajzok álltak közel hozzá, arra törekedett, hogy egy-egy leírás, jellemzés, beszéltetés hiteles legyen. Írásainak maradandó értéke ugyanaz, mint hátránya. Az egykor földhözragadt írói módszerek miatt tárcái ma már forrásértékűek a népélet ábrázolásában.