dr. Barcsa János (1871 - 1910) "Napjai meg voltak már számlálva és láttuk, hogy még mindég dolgozik sietve, lázasan: sokat, nagyon sokat akart még, de a halál véget vetett minden szép tervének. Míg élt, - talán nem is tudtuk, hogy mekkora kincsünk, csak most ismertük igazán, mikor már elvesztettük... Tudós, kinek lelke a sötétségekbe rejtett világokat feltárta s jó tanítóként a gondjaira bízottaknak megmutatta; férfi ki a puritán élet munkásságának mindenkor egyenes útján nagy értékét ismerve is szerény maradt; erős oszlopa az egyháznak, a társadalomnak; őszinte barátja, hűséges pártfogója ifjúságunk minden szép tervének... Most tudjuk, hogy ki voltál. Most mikor sírodon elfagyott a sarjadó  fű, fejfádról lehervadt a koszorú, - mikor látjuk üresen maradt helyedet,  - most érezzük hogy »leesett ami fejünk koronája.«            Bánatos, könnyes lélekkel áldjuk emlékedet." Pánczél Jenő (Debreczeni Főiskolai Lapok, 1910., 1-3. sz., 21. p.)

Barcsa János 1871. december 8.-án született Tetétlenen. Szülei, id. Barcsa János és Cseke Juliánna szegény emberek voltak, akik igyekztek mindent megtenni, hogy gyermekeiknek - köztük Jánosnak is - jobb élete legyen.
Elemi iskolái tanulmányait Tetétlenen végezte, majd 1884 és 1892 között a Debreceni Református Kollégium diákja volt.
Szülei papnak szánták, ő azonban a történelem iránt érdeklődött, történész szeretett volna lenni.
1892-ben beiratkozott a Pesti Egyetem latin-történelem szakára. A gyenge fizikumú fiatalt megviselték az iskolai követlemények, ezért tanulmányait félbeszakította és majd 1898-ban tett tanári szakvizsgát.

Ezután került Hajdúnánásra, ahol a Református Gimnázium tanára lett. A pedagógusi munkája mellett francia nyelvet és gyorsírást is oktatott a diákoknak. Nánásra kerülése után 1 évvel, 1899-ben a gimnázium fenntartó testületének is tagja lett, ő volt a tanácstagi jegyző is. Heti 18 órában tanított és minden szabadidejét kutatásra és olvasásra fordította.
Tanárként sem feledkezett meg diákkoráról, arról, hogy származása miatt milyen problémákkal, nehézségekkel kellett szembenéznie, ezért ösztöndíj-alapítványokat létesített.
Habár csak négy évet töltött a városban, mégis meghatározó alakja lett a városnak. Áttanulmányozta a hajdunánási városi- és egyházi levéltárakat, a családok iratait, a gimnázium tanári könyvtárát. Egymás után írta kisebb-nagyobb műveit, tanulmányait, amelyek egy része a nánási gimnázium évkönyveiben jelent meg. Ekkoriban írta a fő művének tekinthető „Hajdú-Nánás Város és Hajdúk története” című monográfiát is.
Bármennyire jól érezte is magát Hajdúnánáson, mégis hamarosan megvált a gimnáziumtól, s megpályázta a nagyobb lehetőségeket biztosító Debreceni Református Kollégium tanítóképzőjében megüresedett állás, ahol 1902-ben meg is választották az intézet tanárának, így Debrecenbe költözött. Magyar nyelvet, irodalmat és földrajzot oktatott, miközben az önképzőkör tagja lett és hamarosan le is doktorált.
1905-ben írta meg a Debreceni Kollégium és partikulái című könyvét, melyben nagyon sok hasznos nánási adatot is közölt.
Munkája és publikálásai mellett rengeteg megbízást vállalt: a debreceni egyházmegye iskoláinak felügyelője, a Gönczi Egyesület elnöke, a Debreceni Tanári Kör jegyzője, a Magyar Református Tanítók Országos Egyesületének választmányi tagja, az egyesület lapjának munkatársa, valamint a Csokonai Kör tagja volt.
Barcsa János sok cikkét - leginkább a tanügyieket - álneveken írta. Írói álnevei: Pedagógus (Paedagogus), Referens, Figyelő. Az író betűjelei a következők voltak: B. J., (B. J.), B., b. j.

1908-tól a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárnoka lett egészen élete végéig. Betegséget követően, 39. életévében 1910. szeptember 15-én halt meg Debrecenben. 
Feleségével, Baranyi Ilonával 12 évig éltek boldog házasságban. Három gyermekük született: Béla, Anna és Zoltán.  

[Forrás: Dankó Imre - Héthy Zoltán: Barcsa János emlékezete (Db., 1971.); Dr. Ilyés László: A hajdunánási gimnázium története 1656-1944. (1983.)]

Barcsa János keresztelési anyakönyvi kivonat
(forrás: https://www.familysearch.org)

Barcsa János írások
(A dokumentumok a képekre kattintva pdf vagy jpg formátumban letölthetőek.)

Barcsa János: A nánási puskaporos raktár (Debreczen, 1901.)

Barcsa János: Mondattani régiségek és tájszók (Magyar Nyelvőr, 31. évfolyam, 1902.)

Barcsa János:  Egyházkerületünk gymnásiumának állapota az 1902 3. iskolai évben (Debreceni Protestans Lap, 1903.)

Barcsa János: A debreczeni egyetem története  (Debreceni Képes Kalendáriom, 1910.)

Róla írták
(A dokumentumok a képekre kattintva pdf vagy jpg formátumban letölthetőek.)

Dr. Barcsa János (Debreceni Protestans Lap, 1910.)

Dr. Barcsa Janos (Debreceni Protestans Lap, 1910.)

Dr. Barcsa Janos (Debreceni Protestans Lap, 1910, 39. sz.)