Rákóczi László mérnök, tudományos tanácsadó
(1929. január 11., Debrecen - )
Szülei: Rákóczi László és Hajdú Zsuzsanna. Felesége: Kellner Judit
Tanulmányai: Elemi iskola - Hajdúnánás. Református Gimnázium - Hajdúnánás. Budapesti Műszaki Egyetem.
1952 és 1958 között az Uvaterv vízosztály tervezője, 1958-1989-ig a Vikuti kutatója. 1989-ben nyugállományba kerül. 1966-1968-ig a kanadai Albertai Egyetem ösztöndíjasa és meghívott előadója. 1970-1971-ig az IAEA szakértője Thaiföldön. 1966-tól a Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyam előadója, 1982-1988-ig a Nemzetközi Hidraulikai Szöv. folyami hidraulikai osztály tagja. 1985-86-ban az Uppsalai Egyetem hidrológiai tanszék vendégkutatója. 1979-1990-ig között az ELTE TTK természetföldrajzi tanszék előadója. Szakértő ill. tanfolyami előadó Nepálban, Indiában (1985), Kínában (1990), és Venezuelában (1993). 1995-től a BME Vízgazdálkodási Tanszékének külső munkatársa és előadója. Az ELTE címzetes egyetemi docense, a műszaki tudomány kandidátusa (1981). Tagja a MTA Köztestületének (1995), a MTA Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságának (1995) és a Hidrológiai Bizottságnak (1999). Vásárhelyi Pál Emléklap birtokosa.
Főbb munkái: 70 magyar és idegen nyelvi tanulmány, tanfolyami jegyzetek. Applied Surface Hydrology (társsz.), A Duna lebegtetett és görgetett hordalékjárása (1993)
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]
AZ ADATOK FRISSÍTÉS ALATT ÁLLNAK!
▲ Az oldal tetejére ▲
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Rákos Sándor költő, műfordító
(1921. november 25., Kámánháza - 1999. december 25., Budapest)
Apja tanító volt. Középiskoláit Hajdúnánáson és Nyíregyházán végezte. Budapesten járt egyetemre. A 40-es évek második felében újságíró, majd különböző könyvkiadók lektora. Verseit, kritikáit 1946-tól folyamatosan irodalmi folyóiratok és napilapok közlik. Művei szerepelnek az 1948-ban megjelent Négy nemzedék c. antológiában is. Líráját gazdag árnyalású bensőséges hang, fegyelmezett formai művészet jellemzi. 1963-ban műfordításaiért és Fák, viharban c. kötetéért József Attila-díjat kapott.
Verseskötetei:
Önállóan megjelent műfordításkötetei:
Fordított még lengyel, román és szovjet költőktől. Az utóbbi műfordítások antológiákban és újságokban jelentek meg.
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]
AZ ADATOK FRISSÍTÉS ALATT ÁLLNAK!
▲ Az oldal tetejére ▲
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Rákosi Viktor író, újságíró
(1860. szeptember 20., Ukk - 1923. szeptember 15., Budapest)
Gyermekkorát testvérénél, a Székelyföldön töltötte. Iskolai tanulmányait Budapesten végezte. Jogi tanulmányait félbehagyva újságíró lett. Különböző budapesti lapoknál dolgozott. Országos hírnevet és népszerűséget a Sipulusz álnévvel publikált humoreszkjeivel szerzett. A XIX. sz. utolsó évtizedében a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság tagja lett. Humoros írásait a sok szellemes ötlet és a találékony túlzás jellemzi. Nem a hibák pellengérre állítása az elsődleges cél, hanem a mulattatás. Epikusként történelmi témákat dolgozott fel. Nevelői célzattal sok művét az ifjúság számára írta. ezen írásokra az érzelmes romantikájú patriotizmus a jellemző. Aktív politikus volt, az Országos Függetlenségi és ’48-as párt egyik vezéralakja. Az 1901. évi országgyűlési választásokon a hajdúnánási kerület képviselője lett. A választópolgárok – képviselői megbízását a későbbiekben is megújították. Közreműködésével állították össze a polgárok a „Hajdúnánási új 12 pontot”, melyben a nemzeti függetlenségi követeléseken túlmenően társadalmi reformokat is követeltek.
Főbb művei:
Műveit 1903-1904-ben „Rákosi Viktor munkái” c. 20 kötetes sorozatban gyűjtötték egybe. 1931-től folyamatosan újra megjelentek összegyűjtött művei. Írásai finn, francia, holland, lengyel, német, olasz, orosz, portugál, román, spanyol, szerb és szlovák nyelven fordításban is megtalálhatók. Ő maga is fordított Turgenyev és Verne műveiből.
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]
▲ Az oldal tetejére ▲
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
id. Rápóti (Pap) Mihály református lelkész
(1627. május 30., Dengeleg – 1690 után, Debrecen)
Debrecenben Magyari Benedek tanítványa volt. 1648-tól rektor Nagykállóban. 1650 után ref. pap hegyaljai községekben, hajdúvárosokban, mezővárosokban. 1663-tól 1669-ig lelkész Hajdúnánáson. A puritanizmus mérsékelt ágának híve volt. Tolnai Dali János radikális reformjait elutasította, ezért elmozdították állásából. Emlékirata az 1650 utáni események személyes érdekeltségű krónikaszerű feldolgozása.
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]
▲ Az oldal tetejére ▲
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Ráskai Szabolcs képzőművész
(1978. május 25., Debrecen - )
Szülei: Ráskai Imre és Ráskai Imréné.
Tanulmányai: Makláry Lajos Ének-zene Tagozatos Általános Iskola - Hajdúnánás. Művészeti Szakközépiskola - Nyíregyháza. Képzőművészeti Főiskola - Budpest.
Szarvason, egy autonóm művészeti főiskolán tanult.
Kiállításai: szülővárosában: 1991. Makláry Isk. – önálló; 1993. Nevelőotthon – önálló; 1996. VMK Galéria.
Kitüntetései: 1992, 1993. Hajdúnánási Kulturális Napok kiemelt díja. Róla írások jelentek meg a HNU és a HBN Tájkép rovatában.
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]
AZ ADATOK FRISSÍTÉS ALATT ÁLLNAK!
▲ Az oldal tetejére ▲
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Reszegi Sándorné szalmafonó népi iparművész
(1938. október 25., Hajdúnánás - )
Szülei: Nagy Miklós és Murvai Mária. Gyermeke(i): Horváth Mária (1958), Lajos (1960), László (1964-+1986), Zsuzsanna (1966).
Tanulmányai: 1. Számú Általános Iskola - Hajdúnánás.
13 éves korától nyugdíjazásáig a Micsurin MgTsz dolgozója. 1993 óta nyugdíjasként szalmafonó hagyományőrző népi iparművész. Rendszeresen vesz részt kiállításokon, vásárokon, hagyományőrző rendezvényeken. Több önálló kiscsoportos kiállítása volt (Sopron, Tiszaújváros, Miskolc, Ópusztaszer).
Legjelentősebb eredményei: Országos Kalászfonó Pályázat (1991) fődíj + különdíj, Aranyszalma Országos Szalmafonó Pályázat (1994) Hajdúnánás város különdíja, Országos Aratókoszorú Verseny (1995) Nívó Díj, III. Országos Aranyszalma Szálas-anyagfonó Pályázat (1998) különdíj, IV. Országos Aranyszalma Szálas-anyagfonó (2000) III. díj.
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]
▲ Az oldal tetejére ▲
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Ricsei Balázs tanár
(1926. októbet 18., Barabás - 1998. augusztus 6., Gyomaendrőd)
Iparos-földműves családban született. Szülei: Ricsei Imre és Balázs Karolina. Felesége: Szabó Emma, tanítónő. Gyermeke(i): Anna és Edit (1953).
Sárospatakon járt tanítóképzőbe, ami akkor 5 éves képzés volt a polgári után. Már ekkor elkezdett érdeklődni az idegen nyelvek iránt, s itt kezdett verseket is írni.
1947 telén és 1948 tavaszán behívták úttörő sport vezetőképző táborba Budára, ott ismerkedett meg Szabó Emmával, aki félig debreceni, félig érmelléki származású tanítónőként került a táborba. 1950-ben összeházasodtak,
a Debrecen melletti Nagycserére mentek tanítani. Itt született Anna lányuk. Innen Hajdúnánásra kerültek, ahol a fiúiskola igazgatója lett. Az Egri Pedagógiai Főiskolán orosz szakon vörös diplomázott. 1953-ben itt született meg Edit lánya.
A nyelvtanulás mellett verseket írt, Villon volt a kedvence. Verseit a rádió készült bemutatni. Barátjával, Soós Zoltánnal, az akkori helyi kultúrház igazgatójával újságot szerkesztettek (Nánási Híradó), majd megszervezték a Bocskai Kört, mely eredetileg irodalmi körnek indult, de 1956 októberének közepétől az irodalmi viták helyett a politikai beszélgetések kerültek előtérbe.
pártfunkcióit nem vállalt, de rendszeresen tartott politikai előadásokat, s tagja volt a szakszervezeti bizottságnak is. 1956. okt. 27-én a Forradalmi Bizottmány titkárává választották. A városban fő feladatoknak a rend megtartását választották, szerencsére haláleset nem történt. Először a forradalom leverése után dicséretet kapott, hogy meg tudták őrizni Nánáson a rendet, majd 1957 februárjában letartóztatták, internálták, jún. 11-én előzetes letartóztatásba került. 1957 októberében Debrecenben 2 év börtönbüntetésre ítélték, amelyből 20 hónapot letöltött, majd amnesztiával szabadult. Évekig csak segédmunkásként dolgozhatott, Vácon a Cementműveknél dolgozott, majd Debrecenben a Nagy állomást építették. Feleségének el kellett hagynia a megyét, a Békés megyei Endrődön talált állást. 1962-től – is itt tanított oroszt, majd 1966-tól eszperantó nyelvet is egy UNESCO kísérletben. Kiváló nyelvérzéke és nyelvszeretete arra késztette, hogy megtanuljon oroszul, németül, angolul, franciául és eszperantóul. Szívesen forgatta a spanyol, olasz, lengyel, finn és latin nyelvkönyveket is. Tanítási módszere a nyelvek megszerettetésére épült. Visszavonultan, elsősorban a tanításnak s a családjának élt. Lányait a rendszerváltásig, minden politizálástól féltette. Akkor belépett az MDF-be, de semmiféle feladatot nem vállalt, gyűlésekre sem járt el. Sokszor tolmácsolt, nyaranta eszperantó tanfolyamokat vezetett Szegeden, Nyíregyházán, a Balatonnál. 1998. augusztus 6-án agyi infarktusban halt meg Gyomaendrődön.
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]
▲ Az oldal tetejére ▲
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Ricsey Edit ⇒ Nagyné Cs. Ricsey Edit
▲ Az oldal tetejére ▲
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Rigó Tamásné (születési név: Farkas Zsuzsanna) könyvtáros
(1949. október 25., Cegléd - )
Szülei: Farkas József és Farkas Rozália. Házastársa: Rigó Tamás. Gyermeke(i): Péter Tamás (1975), Orsolya (1977), Zsuzsanna Katalin (1979).
Tanulmányai: Alap- és középfokú tanulmányait Cegléden végezte el. Tanítóképző Főiskola, népművelés-könyvtár szak - Debrecen (1971).
1971 óta a hajdúnánási városi könyvtár munkatársa, majd igazgatója. Alapító tagja a Hajdúnánás Szellemi Műhelynek. Alapító tagja és 2000-ig elnöke volt a Hajdúnánási Helyi Televízióért Alapítványnak, jelenleg kuratóriuma tag. 1995-2001-ig a HHTV munkatársa.
Főbb művei: Ünnepélyek, megemlékezések az ált. iskolában. Ajánló jegyzék (szerk., összeáll. Hn. 2001); A Kis Zöldbéka bemutatja… 1-4. r. Hajdúnánás természeti értékei. Dokumentumfilm (HTV 1998); Mesterségek, mesterek, sorsok… 1-8 r. Dokumentumfilm (HTV 2000); Egyházi félóra. Dok. riportfilm (HTV 2000); Haza a Hajdúságban. Irodalmi műsor. 2000 Hazaváró Ünnep – Város Napja (HTV 2000); „S meséld el fiadnak…” Arcok az 1956-os hajdúnánási forradalomból. Dok. Film (HHTV, 1999).
Kitüntetései: Szocialista Kultúráért (1985).
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]
AZ ADATOK FRISSÍTÉS ALATT ÁLLNAK!