Nánási ki kicsoda - "ZS"

#

- Zsuga Imre (1892)
- Zsuga Imre (1947)
- vitéz Zsuga János


#

Zsuga Imre tanár, újságíró
(1892. december 2., Hajdúnánás - 1943. február 9., Cseljabinszk, /Oroszország/) 
Szegény parasztszülők gyermeke, édesapja mezőgazdasági munkás, majd városi mérlegkezelő. A mindvégig jeles tanuló kisdiák 1904-ben, a Kossuth szobor avatásán, mint gyermek mondott beszédet. Az elemi iskola elvégzése után a gimnáziumba folytatta tanulmányait. Tevékenyen részt vett az iskolai önképzőkör munkájában, díjakat nyert irodalmi, történelmi, gyorsírás, műfordítói pályázatokon. Már gimnazistaként több tárcája és verse jelent meg a Hajdúnánási Újságban. Érettségi után a Budapesti Tudományegyetem Bölcsész Karán magyar-latin szakra iratkozott be. Az egyetemen kapcsolatba került a Galilei Körrel, és tagja is lett a körnek. Tanulmányait az I. világháború félbeszakította, behívták katonának, 1918 őszén az olasz frontról tért haza. 1919-ben Debrecenben a kommunista párt alapítói között találjuk. A Hajdúnánási Köztársasági Újságban több cikke is megjelent. Szerkesztője volt egy ideig a Debreczeni Vörös Újságnak. A Tanácsköztársaság egyik megyei vezetője lett, 1919. március 21. után politikai biztosként tevékenykedett a megyei direktórium mellett. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták, 2 és félévi börtönre ítélték. 1922-ben fogolycsere útján jutott ki a börtönből és került az akkori Szovjetunióba. További életét ott élte, 1934-ben megnősült, két gyermeke született. Volt szovhoz elnök, tejüzem igazgatója. 1938-ban koncepciós perbe keveredett, de felmentették. 1941-ben behívták katonai szolgálatra, s ezt követen a cseljabinszki kohászati építő munkacsoportban dolgozott. 1943. február 19-én halt meg.
Róla megjelent írások: - Hajdúnánás története. Szerk. Rácz István (Hn., 1973) – Tetteikben tovább élnek. Szerk.: Kiss István (Db. 1970. 168. 1.) – Egy forradalmár életútja. Írta és szerk.: Serflek István, Bieliczky Sándor (Hn., 1975). Hajdúnánáson a rendszerváltás (1990) előtt nevét viselte: utca, emléktábla a szülő ház falán, lakótelep (Ady- Mártírok u.), a város díszpolgára (ezt a címet nem vonták vissza).

[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]
AZ ADATOK FRISSÍTÉS ALATT ÁLLNAK!

 

▲ Az oldal tetejére ▲
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

#

Zsuga Imre szövetségi kapitány, sportedző
(1947. május 14., Hajdúnánás - )
Szülei: Zsuga Imre és Szatmári Zsuzsanna. Házastársa: Sütő Judit, ápolónő. Gyermeke(i): Imre Csaba (1968), Péter Attila (1973).
Tanulmányai: Alapfokú tanulmányok - Hajdúnánás, Berettyóújfalu. Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium - Hajdúnánás. Magyar Testnevelési Főiskola, edző szak - Budapest.
A hajdúnánási Egyesült Izzóban csoportvezető, majd Leninvárosi SE edző, később Kazincbarcika VSE-nél vezető edző. Ezt követően a Magyar Súlyemelő Szövetségnél vezető edző, majd szövetségi kapitány. 1989-től a Magyar Testnevelési Főiskola Nemzetközi Továbbképző Intézetének meghívott előadója. 1988 és 2002 között nemzetközi edzői továbbképzéseken vett részt a világ számos országában.
Róla írások jelentek meg a hazai és nemzetközi sport sajtóban.
Kiüntetései: Elismerő oklevelek (TF 1995, 2000), Kiváló Edző (1992, 1997)

[Forrás: Nánási Kalendárium (2003)]
AZ ADATOK FRISSÍTÉS ALATT ÁLLNAK!

 

 

▲ Az oldal tetejére ▲
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 



# 

vitéz Zsuga János csizmadia mester
(1922. január. 20., Büdszentmihály - )
Szülei: Zsuga Miklós és Porkoláb Eszter. Felesége: Szendrei Klára.
Tanulmányai: Református elemi iskola - Hajdúnánás. Iparos Tanonciskola 1936-1939.
1943-ig csizmadiasegéd volt. 1943 őszén bevonult katonának a Magyar Királyi Légierőnél ejtőernyős lett. 1944-ben kikerült a frontra ahol súlyos sebesülést kapott, 70%-os rokkanttá vált. 1947-ben mester vizsgát tett, 1949-től 1953-ig a Cipész KTSZ-ben. 1954-től 1959-ig kisiparosként dolgozott. 1959-től nyugdíjazásáig a Fa-Fém és Építőipari KTSZ dolgozója, emellett 1960-75-ig a TITÁSZ-nál pénzbeszedő. 1937-1944-ig tagja a Hajdúbokréta amatőr színjátszó csoportnak, 1935-1943-ig a Levente Zenekarban ütőhangszeren játszott és tagja volt a Levente Színjátszó Csoportnak. 1972-1976-ig szereplője a Nánási Lakodalmasnak, amelyet 2000-ben újra színpadra állított. 1952-1990-ig vőfély lakodalmakban. 1964 és 1983 között a Református Egyház funerátora, presbitere (pénztárellenőr). A Vitézi Rend tagja (1999.aug.19.).
Megjelent publikációja: Leánykérés-Kézfogó-Lakodalom Hajdúnánáson-vőfélyversek (1999, Draviczky Imre). 1984-ben az Országos Néprajzi Gyűjtőpályázaton Draviczky Imrével közösen I. díjat kaptak a Leánykérés-Kézfogó-Lakodalom Hajdúnánáson c. pályamunkáért.
Kitüntetései: Érdemkereszt (1999. katonai), Hajdúk Mecénása emlékplakett (1999), Hajdúnánási Szellemi Műhely Különdíja (2000).
Rendszeresen juttat adományokat a Református Általános Iskolának. 1999-ben 100.000 Ft-ot adományozott egy1848/49-es emlékmű felállításához a szabadságharc hajdúnánási résztvevői emlékének. 2000-ben a Millennium tiszteletére rendezett Hazaváró Ünnepen saját költségén kiadott füzetet ajándékozott a hazalátogatóknak „A hajdúk tiltakozása” címmel.

[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]
AZ ADATOK FRISSÍTÉS ALATT ÁLLNAK!

 

 

▲ Az oldal tetejére ▲