Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény

- Agárdy Árpád	- Almási Róza
- Dr. Alberth Béla	- Apostol András
- Alföldi Ilona	- Arnócz Imre
- Almási Lajos (1881)	- Dr. Aszalós Imre
- Almási Lajos (1909)	- Atzmon Sara (Gottdiener Sára)

Agárdy Árpád tanár
(1925. november 20., Debrecen - 1982. március 20., Hajdúnánás)
Édesapja Agárdy Lajos kollégiumi pénztárnok, édesanyja P. Nagy Irén háztartásbeli. Agárdy Árpád hét gyermekes nagycsaládban született, általános és középiskolai tanulmányait Debrecenben végezte, és szintén ott szerzett középiskolai tanári diplomát biológia-földrajz szakon. Hajdúnánásra 1951-ben került, ahol egy év múlva megnősült. Felesége Kovách Anna pedagógus volt, házasságukból három gyermek született: Zoltán (1953), Anna (1956) és László (1959). A helyi gimnáziumban 1953-tól 1977-ig tanított. Szerteágazó közéleti tevékenységet folytatott, pl. tanfolyamokat szervezett és tartott, egyetemi felvételi bizottsági tag volt, mindemellett vitorlázott, modellezett, a gimnáziumnak üvegházat épített, s a biológiai szertár számára állatokat preparált. Tagja volt az OPI-nak, a Fészek Klubnak. Az 1969-ben megjelent "A vizualitás szerepe a tanításban" című könyv egy fejezetét ő írta. 1960-ban megkapta "Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója" kitüntetést, a hetvenes években a "Kiváló Újító" elismerő cím ezüst, majd arany fokozatát. Eredményes tanári munkáját számos diplomás dicséri. 1977-ben elvesztette feleségét, ő maga is rokkant nyugdíjas lett. Nyugdíját nem sokáig élvezhette, 1982 március 25-én szívroham következtében elhunyt.
[Forrás: Nánási Kalendárium (2004)]

▲ Az oldal tetejére ▲
____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Dr. Alberth Béla orvos, szemész, egyetemi tanár, az orvostudomány kandidátusa
(1925. május 3., Büdszentmihály - 2006. július 22., Debrecen)
Szülei: Albert Béla, Sulyok Vilma tanítók. Testvére: Alberth Erzsébet orvos, neurológus, a nagykállói elmegyógyintézet főorvosa, majd Aszódon ún. ellenőrző főorvos.
1950-ben vette feleségül Csiszár Magdolna középiskolai tanárt. Egy lányuk született, Alberth Márta 1953. május 11-én.
Tanulmányai: Általános iskolai tanulmányait Büdszentmihályon végezte, majd a hajdúnánási gimnáziumban folytatta tanulmányait, s itt is érettségizett 1943-ban. Ezt követően a Debreceni Tudományegyetemen (DOTE-n) általános orvosi oklevelet szerzett 1951-ben, majd 1954-ben szemész szakorvosi vizsgát tett. 1962-ben az orvostudományok kandidátusa, 1977-ben doktora. 1962-ben az MLEE-n végzett.
1949-től a debreceni szemklinikán dolgozott, 1954-1962 adjunktus, 1962-1969 docens, 1969-1995 tanszékvezető egyetemi tanár, rektorhelyettes volt. 1995-től nyugdíjba vonult. Fő klinikai és egyben tudományos témája a szaruhártya-átültetés. E kérdéssel az 1950-es évek óta foglalkozott, s e témakörből írta kandidátusi értekezését 1962-ben, valamint doktori disszertációját 1976-ban. Számos műtéti eljárást-mint pl. a cyclectomia-, vitrectomia-, myopia-ellenes műtétek-először végzett Magyarországon. Ezen műtétek végrehajtásához meghonosította a mikro sebészetet.
Tagja volt a Német és az Osztrák Szemorvostársaságnak, a Keratorefractive Societynek. 1984-1989-ig a Magyar Szemorvostársaság elnöke volt. 3 évig a TMB szemész referense, 4 évig a klinikai orvosi szakbizottság elnöke. Tagja volt az ETT-nek.
Kitüntetések, elismerések: Louis Braille-emlékérem (1968), Graefe-díj (Heidelberg, 1972), Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1976), Markhot Ferenc-emlékérem (1977) Kiváló Orvos (1978), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1985), Kettesy Aladár-emlékérem (1993), Batthány-Strattmann László-díj (1994). Hatvani István-díj (1995), Tiszavasvári díszpolgára
Főbb művei: monográfiák. Keratoplastik (Stuttgart 1961), Surgical Treatment of Caustic Injuries of the Eye (1968), Die chirurgische Behandlung der Atzerletzungen des Auges (Stuttgart 1971), egy. tankönyv (1989), Fehérben és zöldben (1996), Emlékmorzsák és gondolatok. (Debrecen, 1999), Emlékezés Kettesy Aladárra, halálának 20. évfordulóján. (Debreceni Szemle, 2005).
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000), nevpont.hu (2020.11.06.)]
[Fotó és videó forrás: Tiszavasvári Tv Youtube csatornája: https://youtu.be/soIX_3SgQPE (utolsó letöltés: 2020.11.30.)]

Dr. Alberth Béla - Történetek Életemből (Tiszavasvári Tv)

#
Alföldi Ilona ⇒ Szentjóbi Szabó Attiláné

Almási Lajos gazdálkodó, szövetkezeti igazgató
(1881., Hajdúnánás - 1962., Hajdúnánás)
Régi nemesi családból származott. Az erdélyi eredetű család a 18. századtól kezdve élt Hajdúnánáson. Az Almásiak saját földjükön gazdálkodtak.
Almási Lajos iskoláit Hajdúnánáson végezte, majd Karcagon bentlakásos "Aranykalászos gazda" tanfolyamon vett részt. Amikor önálló lett, ő is gazdálkodott. 1907-ben nősült, felesége Csuka Klára. Két gyermekük született: Gábor és Julianna.
1930-tól 1949-ig a Hajdúnánási Gazda Szövetkezet igazgatója, majd elnök igazgatója volt. Elődeihez hasonlóan jelentős szerepet töltött be a város életében. Tagja volt a helybeli képviselő-testületnek, a református egyház presbitériumának és a legeltetési bizottságnak.
Sokan fordultak hozzá segítségért, tanácsért, s ő mindig segített, ha módjában állt. Nemes célokra szívesen adakozott. Amikor 1949-ben az állam felszámolta a Gazdasági Szövetkezetet, visszavonult. Szerényen élt és gazdálkodott. A Rákosi rendszer oszályellenségnek minősítette, földjei termelőszövetkezetbe és az állami gazdaságba kerültek. Volt egy darab szőlőföldje, s annak jövedelméből élt 1962-ben bekövetkezett haláláig.
[Forrás: Nánási Kalendárium (2003)]

Almási Lajos biológia, kémia, földrajz szakos középiskolai tanár
(1909., Hajdúnánás - 1982., Debrecen)
Hajdúnánáson született gazdálkodó szülők gyermekeként. Itt is tanult, 1929-ben érettségizett. Tanári oklevelet a debreceni egyetemen szerzett. A II. világháború idején – állami megbízásként – a közellátásban országos feladatot látott el. Először a hajdúnánási gimnáziumban tanított. Eredményes munkája nyomán szakfelügyelővé nevezték ki. Itt is jól ellátta feladatát, tapasztalataival szakmailag és emberileg is segítette kollégáit. 1953-tól az akkor megalakult debreceni Dohányipari Technikumnak lett a tanára, majd amikor létrejött a 6. számú Élelmiszeripari Iskola, annak lett az igazgatója. Onnan ment nyugdíjba is. Ahol tanított, mindenütt sokat dolgozott. Különösen nagy figyelmet fordított a hátrányos helyzetű gyerekekre. A tanítás mellett sok társadalmi megbízást is elvállalt és eredményesen el is végzett. Tanítványai, kollégái szerették és tisztelték.
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]

Almási Róza tanár, magyar-ének-zene szak, zenekari hegedűs
(1955. december 5., Hajdúnánás - )
Szülei: Almási Gáborné.
Tanulmányai: 1. Számú és 4. Számú Általános Iskola - Hajdúnánás. Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium - Hajdúnánás. Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola - Debrecen. Bessenyei György Tanárképző Főiskola, magyar-ének-zene szak - Nyíregyháza (1974-1978).
Főiskolai tanulmányai végeztével 1978-1984-ig a 6. Számú Általános Iskolában tanított. 1984-1995-ig a hajdúnánási Állami Zeneiskola tanára, majd 1995-től a Makláry Lajos Általános Közép- és Zeneiskola tanára volt. Mint hegedűs tíz évig játszott a Szabolcsi Szimfonikus Zenekarban (Nyíregyháza), tíz évig a Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekarában (Debrecen) és egy évig volt tagja a Debreceni Csokonai Színház Zenekarának. Kórussal, zenekarral és karvezetőként hazai szerepléseken kívül fellépett a Vatikánban, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Litvániában, Finnországban, Németországban, Olaszországban, Bulgáriában, Romániában. Énekelt a Hajdúnánási Makláry Lajos Városi Vegyeskarban, a Hajdúböszörményi Városi és Pedagóguskarban, a Hajdúnánási Református Egyház Énekkarában.
Jelenleg nyugdíjas éveit tölti.
Kitüntetések, elismerések: Kazinczy-díj (1977), Bp. ELTE, Művelődésügyi Minisztérium Különdíja TDK pályamunkáért (Szeged, 1978), Bartók Béla Kórusverseny - Gyermekkar Kategóriában Arany-minősítés a 6. Számú Általános Iskola kórusával (Debrecen, 1981).
Főbb művei: Archaikus tánczenei elemek a Szabolcs-Szatmár megyei cigányok botoló dallamaiban. In: Tudományos Diákköri Kötetek. BGYTKF Nyíregyháza, 1978.
Róla megjelent írások: Ki kicsoda a magyar zeneéletben (Bp.1985), Hajdúnánási Almanach (2000), Nánási Kalendárium (2004).
Külön közlés: "Szeretek segíteni az embereken, akik tőlem kérnek segítséget. - "Álljunk fel, lépjünk túl a múlton, és haladjunk tovább" (J.C. Maxwall)" (Almási Róza)
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000), Nánási Kalendárium (2004)]

Apostol András tanár, műfordító, lapszerkesztő
(1930. május 19., Hajdúnánás - 1983. május 2., Budapest)
A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1948 és 1952 között magyar–angol, majd angol–orosz szakos hallgatóként tanult, az utóbbihoz az Eötvös Loránd Tudományegyetemen levelezőként megszerezte a magyar szakot.
1952-1953-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó segédlektora, 1953-1954-ben az Új Magyar (később Európa) Könyvkiadó szerkesztője, majd 1964-ig felelős szerkesztője. Ezt követően 10 évig a Móra Könyvkiadó dokumentációs nemzetközi csoportjának vezetője. 1974-től a Magyar Hírek olvasószerkesztője, 1975-től haláláig főszerkesztője.
Orosz és angol nyelvről fordított. Tudományos fantasztikus külföldi művek fordításáért 1972-ben megkapta a TIT Aranymeteor díját. Írt kritikákat és felvonásokat, utóbbiakat amatőr együttesek, illetve a Magyar Televízió mutatta be.
Főbb munkái: Parabolák, Zoo, Dzsinbűvölő, A Hyeronimus expressz, Majomparádé.
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]

Arnócz Imre ügyvezető igazgató, építészmérnök
(1949. szeptember 3., Hajdúnánás - )
Szülei: Arnócz Sándor és Nagy Zsófia. Felesége: Dombrádi Ágnes, fodrász. Gyermeke(i): Arnócz Imre (1973)
Tanulmányai: 1. Számú Általános Iskola Hajdúnánás, Péchy Mihály Építőipari Technikum Debrecen, Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Debrecen (1978).
Érettségi után a Debreceni Tervező Vállalatnál dolgozott, majd a sorkatonai szolgálat után 1973-ig a VGV-nál építésvezető. 1972 és 1991 között az ÉSZKV-nál különböző beosztásban dolgozott, 1981-től főmérnök volt. 1991-ben pályázat útján a vállalat igazgatója, 1992. december 31-től a cég átalakulása után pedig az ügyvezető igazgatója lett. 1990 és 1994 között a Városi Önkormányzat Városfejlesztési, Környezetvédelmi és Műszaki Bizottság (VKMB) külső tagja volt. 1994-től önkormányzati képviselő (HTFE), s a VKMB elnöke, valamint 1998-tól az ESZB tagja is volt. A Hajdúnánási Építő és Szolgáltató Kft.-nél ügyvezető igazgató volt. Jelenleg nyugdíjas.
Kitüntetések, elismerések: Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért (1984), és több helyi kitüntetés.
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]

Dr. Aszalós Imre orvos, műgyűjtő
(1897. augusztus 16., Hajdúnánás - 1973. március 18., Budapest) orvos, műgyűjtő.
Középiskolába Debrecenbe járt. Az orvosi egyetemet Debrecenben és Kolozsváron végezte. 1927-ig a debreceni szemklinikán dolgozott. 1928-tól a bajai kórház szemészeti osztályának vezető főorvosa volt. 1934-től a pécsi egyetemen előadásokat tartott. A műgyűjtést Debrecenben kezdte, 1934-1937-ig alakult ki 50 táblaképből és 32 rajzból álló Nagy István gyűjteménye. Vásárolt a posztnagybányai mesterektől is (Egry, Szőnyi, Bernáth, Aba-Novák). Egyik kezdeményezője volt a bajai Türr István Múzeum Városi Képtára létrejöttének. Orvosként bel- és külföldi szaklapokban publikált. Emlékére halála után két évvel a Magyar Szemorvos Társaság tudományos ülést tartott.
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000)]

Atzmon, Sara (Gottdiener Sára) festőművész
(1933., Hajdúnánás - )
Ötven éves korában kezdett festészetet tanulni, hogy kifejezésre tudja juttatni emlékeit a Holocaustról. A hajdúnánási Gottdiener család 16 gyermeke közül a 14. volt.
Hétéves volt, mikor apját és négy testvérét kényszermunkatáborba szállították. 1944 nyarán deportálták egy öreg- és gyermektranszporttal. Édesapja még abban az évben elhunyt a táborban. Sára később az ausztriai Srasshof-lágerbe került, majd Bergen-Belsenbe.
1945 áprilisában az amerikai hadsereg felszabadította a családot Magdeburg város közelében. Tizenkét éves korában, mindössze tizenhét kilogrammot nyomva, édesapját, három testvérét és sok más családtagját (összesen 60 ember) elveszítve kellett új életet kezdenie.
1945-ben Palesztinába vándoroltak ki, a majdani Izraelbe. 1949-ben Izraelben befejezte a 8 elemit és érettségit tett. 1954-ben férjhez ment Uri Atzmonhoz, gazdálkodtak és hat gyermekük született.
Sára iskolákban kezdett el előadásokat tartani a holokausztról. Ötvenéves korában hetente egyszer egy közösségi klubban kezdett festeni. Már virágokat és narancsokat festve biztos volt abban, hogy ez csak a valódi céljainak előkészítésére szolgál. Amikor visszatért egy magyarországi és osztrák utazásról, elkezdte a holokauszt során tapasztalt borzalmas élményeinek emlékeit vászonra vinni.
Az elmúlt évek során több fontos kiállítása volt az izraeli holokausztról. Minden eseményen beszél a holokauszt során tapasztaltakról, és elmagyarázza festményeinek jelentését.
1993-ban az izraeli Külügyminisztérium és a Jeruzsálemi Vészkorszak Múzeum ajánlatára megkapta az osztrák Sussmann-díjat. 1997-ben részt vett a holokauszt emlékére rendezett nemzetközi konferencián Brüsszelben. Több munkája állandó kiállításon szerepel az Izraeli Parlamentben és a Vészkorszak Múzeumban. Munkáit Izrael szerte közösségi és oktatási központokban mutatják be. Több festőművésszel együtt rajzolta az izraeli-jordán békeszerződés emlékborítékát. Képeinek fotói és a róluk írt kritikák a Jeruzsálemi Izrael Múzeumban, a Srubel Központban találhatók. 1996 elején több kiállítása volt az Egyesült Államokban is. 1997-ben a Tel-Avivi Egyetemen is kiállították műveit. Több németországi és osztrák múzeum felkérte önálló tárlat rendezésére. Volt már kiállítása Csehországban és Ukrajnában is. Magyarországon is több helyen szerepelt már képeivel, így Debrecenben is két alkalommal. 2000-ben a Stockholmi Történeti Múzeumban rendeztek kiállítást képeiből a holokauszt nemzetközi konferenciájának jegyében.
Jelenleg Kfar Sirkin (Izrael) városában él és alkot.
[Forrás: Hajdúnánási Almanach (2000), http://www.saraatzmon.org/biography (utolsó letöltés: 2020.11.06.)]
[Fotók forrása: saraatzmon.org,www.landtag.sachsen-anhalt.de - 60 Angehörige in den Lagern umgekommen, http://www.香港大學.教育.hk - Exhibition: “Surviving Evil: The Pictorial Language of Sara Atzmon” (utolsó letöltés: 2020.11.30.)]

Egyik leghíresebb képe: The Ramp at Birkenau

Nánási ki kicsoda - "A"