Mit tegyen a gazdasszony, hogy a kecske is, a káposzta is elégedett legyen a helyzetével? Mit tegyen a gazda, hogy furfangos kosával végre megbékéljen? Mit tegyen az ember, ha csupán krumplit kínál a kamra minden napra és napszakra? Ilyen és hasonló kérdésekre kereshetjük a választ Kányádi Sándor derűvel és életbölcsességgel teljes meséiben, verseiben, miközben jólesően ízlelhetjük a megelégedés, belső békesség örömét.
Mert ennek forrása ott rejlik mindennapi viszonyainkban, ember és ember, ember és élő környezete között.