Az épületről
A város egykori főutcáján, a Bocskai utcán a polgári stílusú lakóházak sorából stílusával környezete fölé emelkedő épület a millennium idején született.
Levéltári források hiányában az egyik kéményen fennmaradt vakolatjelből értesülhetünk arról, hogy a debreceni mesterek 1895. július 3-án már a befejezéshez közeli munkákat végezték.
Építtetője az 1870-ben szerveződött Hajdúnánási Takarékpénztár RT. volt. Ekkorra ugyanis elegendő vagyonra tett szert ahhoz, hogy korábbi székhelyéről, a Piactéren álló Régi Városházából tevékenységéhez méltóbb helyre költözhessen.
Tervezője a korízlésnek megfelelően az eklektika stílusjegyeit felhasználva vetette papírra elképzelését. A homlokzat két hangsúlyos elemből formálódik meg. Az eresz-vonal fölött elhelyezett koronázó- vagy főpárkányból, amely arányaival, finom oszlopsorával tisztelettudóan alkalmazkodik az épület léptékéhez.
A másik ilyen hangsúlyos elem az ablaksor fölött következetesen alkalmazott szemöldökpárkányzat, melyek az ablakokat, illetve a bejárati kaput keretezik. Íves záródásukkal, az aláhulló füzérdísszel a barokk stílust idézik. Figyelemre méltó eleme még a homlokzatnak a derék magasságban húzódó, erősen hangsúlyos lábazat- vagy talppárkány is, amely plasztikai tagoltsága miatt elkülöníti az épület alatt húzódó, szellőző nyílásokkal ellátott pincesort a főépülettől.
A méhecskék
A homlokzat legmeghatározóbb eleme a takarékosság egyetemes jelképének számító méhecskék ábrázolása, melyek egyben a hazai takarékpénztári mozgalom szimbólumai is voltak (és azok ma is). Az oromzaton külön fülkében egy méhkas állt, rajta virágport hozó méhekkel. Ezt sajnos az 1960-as években leverték onnan.
Az ablakok fölött viszont ma is ott ékeskednek a gipsz stukkó méhek, szám szerint 11 darab. Ezek a felülnézetben ábrázolt ízeltlábú állatkák, mint homlokzati díszítő elemek, egyedülállóak a helyi épített kultúránkban.
Takarékpénztár, Úri Kaszinó
Bár az épületet a Takarékpénztár maga számára emelte, a XX. század első éveitől azonban szívesen osztozott az 1863-ban alakult Úri Kaszinóval, amely az épület jobb szárnyában rendezkedett be. A helyi tehetős társadalmi réteg találkozási, szórakozási, művelődési helye volt ez.
Tartozékát képezte egy szolgálati lakás is, melyben a helyi Református Gimnázium egy-egy tanárát szállásolták el. Itt élt és alkotott például az 1930-as években Dr. Molnár József irodalomtörténész, a város első múzeumi gyűjteményének létrehozója.
Csakúgy, mint az 1874-ben épült Városháza, vagy a millennium idején emelt egykori Bocskai Vendéglő, ez is kocsibejáróval ellátott kapuzatot kapott. Ennek mennyezete a román kor stílusjegyeit tükrözi, a keresztívekre boruló egyszerű, félhengeres dongaboltozattal.
Szocialista fordulat
Ez a közös hajlék az 1940-es évek végéig, a szocialista fordulat idejéig töltötte be feladatát. Az új hatalom feloszlatta az egyesületeket, köztük a kaszinókat, megszüntette a takarékpénztári rendszert, így az időközben államosított épület új gazdára várt.
Első lakói 1953-55 között a Budapesti Vízműépítő Vállalat mérnökei, a hozzá kapcsolódó adminisztráció, szállítmányozási feladatokat ellátó részleg alkalmazottai lettek, akik a Keleti-főcsatorna fölé tervezett hidakat építették.
Kultúra otthona
Az 1956-os forradalmi események után az ismét megüresedett helyet a pártállam fegyveres testülete, a munkásőrség foglalta el, majd társult hozzájuk – az 1960-es évek elejétől – az MSZMP hajdúnánási szervezete. 1983-ig, új székházuk megépítéséig használták az épületet, s kiköltözésük után teljes egészében a kultúra otthonává válhatott. Külső-belső felújítását követően 1984. március 5-től a Városi Könyvtár rendezkedett be falai között, ahonnan a pártállam megszűnése utáni években, 1997. júliusában a szemközti épületbe költözött.
Évszázadnyi múzeumi hagyományok, próbálkozások után 2006-ban született képviselőtestületi döntés a helytörténeti gyűjtemény létrehozásáról. A jobb szárnyon egy év múltán meg is nyílt az első kiállítás, miközben a másik épületrész egészen 2011-ig oktatási célokat szolgált.