1867-ig, mint téglaerődítés, szerves része volt a város főterének, és elengedhetetlen tartozéka a református templomnak. Formáját tekintve négyszögletes volt, sarkain egy-egy kerek sarokbástyával, melyekben kezdetben lőszert tároltak, s egyben strázsahely is lehetett, később pedig az egyház terménykészletét raktározták itt el. Innen is maradt fenn népi nevük, mert rendesen csak Kása Máténak mondották, amiben az olasz cassa mata (bástya) elnevezés őrződött meg.

A város főterén járók először 1956-ban csodálkozhattak el a település régmúltját idéző „feltárás” látványán. Útszélesítés miatt ugyanis láthatóvá vált az egykori erődfal délkeleti sarokbástyájának alapfala. Némi ámuldozás után azonban visszatemették, s felette aszfaltozott útszakaszt építettek.

1987-ben egy felszíni beavatkozás során vált újra láthatóvá a falmaradvány a református templom Kossuth utca felőli oldalán. A következő évben megindult egy levéltári kutató munka az erődfal történetének feltárása végett. 1988 őszén pedig elkezdődtek a régészeti feltáró munkálatok, amelynek elsődleges célja volt, hogy a földben a fennmaradt térképi ábrázolások alapján meghatározható legyen az erődítés pontos nyomvonala (két kéziratos térkép került elő 1839-ből és 1846-ból).

Az ismert adatok alapján (pl. Vasárnapi Újság 1860. évi számában látható ábrázolás) Rácz Zoltán építész készítette el a bástyák rekonstrukciós tervét. A megvalósításhoz szükséges téglákat az eredeti alapján a helyi téglagyár készítette el. Az erődfal időközben kiegészült a II. világháborús emlékművel, illetve a málenkij robot áldozatainak emlékfalával. Az avatási ünnepségre 1991. november 24-én került sor.

A bástyában ma is látható az a makett, amely méretarányosan szemlélteti az 1867, tehát az erődfal elbontása előtti állapotot.

Látogatható: