Barcsa János (1871 - 1910)

 

 

 

   dr. Barcsa János
(1871 - 1910)

"Napjai meg voltak már számlálva és láttuk, hogy még mindég dolgozik sietve, lázasan:
sokat, nagyon sokat akart még, de a halál véget vetett minden szép tervének.
Míg élt, - talán nem is tudtuk, hogy mekkora kincsünk, csak most ismertük igazán, mikor már elvesztettük...
Tudós, kinek lelke a sötétségekbe rejtett világokat feltárta s jó tanítóként a gondjaira bízottaknak megmutatta;
férfi ki a puritán élet munkásságának mindenkor egyenes útján nagy értékét ismerve is szerény maradt;
erős oszlopa az egyháznak, a társadalomnak; őszinte barátja, hűséges pártfogója ifjúságunk minden szép tervének...
Most tudjuk, hogy ki voltál. Most mikor sírodon elfagyott a sarjadó  fű, fejfádról lehervadt a koszorú, - mikor látjuk
üresen maradt helyedet,  - most érezzük hogy
»leesett ami fejünk koronája.«
           Bánatos, könnyes lélekkel áldjuk emlékedet."

Pánczél Jenő
(Debreczeni Főiskolai Lapok, 1910., 1-3. sz., 21. p.)

              

 

Fotó: F. Molnár Erzsébet

 

 

Barcsa János 1871. december 8.-án született Tetétlenen. Szülei, id. Barcsa János és Cseke Juliánna szegény emberek voltak, akik igyekztek mindent megtenni, hogy gyermekeiknek - köztük Jánosnak is - jobb élete legyen.
Elemi iskolái tanulmányait Tetétlenen végezte, majd 1884 és 1892 között a Debreceni Református Kollégium diákja volt.
Szülei papnak szánták, ő azonban a történelem iránt érdeklődött, történész szeretett volna lenni.
1892-ben beiratkozott a Pesti Egyetem latin-történelem szakára. A gyenge fizikumú fiatalt megviselték az iskolai követlemények, ezért tanulmányait félbeszakította és majd 1898-ban tett tanári szakvizsgát.

Ezután került Hajdúnánásra, ahol a Református Gimnázium tanára lett. A pedagógusi munkája mellett francia nyelvet és gyorsírást is oktatott a diákoknak. Nánásra kerülése után 1 évvel, 1899-ben a gimnázium fenntartó testületének is tagja lett, ő volt a tanácstagi jegyző is. Heti 18 órában tanított és minden szabadidejét kutatásra és olvasásra fordította.
Tanárként sem feledkezett meg diákkoráról, arról, hogy származása miatt milyen problémákkal, nehézségekkel kellett szembenéznie, ezért ösztöndíj-alapítványokat létesített.
Habár csak négy évet töltött a városban, mégis meghatározó alakja lett a városnak. Áttanulmányozta a hajdunánási városi- és egyházi levéltárakat, a családok iratait, a gimnázium tanári könyvtárát. Egymás után írta kisebb-nagyobb műveit, tanulmányait, amelyek egy része a nánási gimnázium évkönyveiben jelent meg. Ekkoriban írta a fő művének tekinthető „Hajdú-Nánás Város és Hajdúk története” című monográfiát is.
Bármennyire jól érezte is magát Hajdúnánáson, mégis hamarosan megvált a gimnáziumtól, s megpályázta a nagyobb lehetőségeket biztosító Debreceni Református Kollégium tanítóképzőjében megüresedett állás, ahol 1902-ben meg is választották az intézet tanárának, így Debrecenbe költözött. Magyar nyelvet, irodalmat és földrajzot oktatott, miközben az önképzőkör tagja lett és hamarosan le is doktorált.
1905-ben írta meg a Debreceni Kollégium és partikulái című könyvét, melyben nagyon sok hasznos nánási adatot is közölt.
Munkája és publikálásai mellett rengeteg megbízást vállalt: a debreceni egyházmegye iskoláinak felügyelője, a Gönczi Egyesület elnöke, a Debreceni Tanári Kör jegyzője, a Magyar Református Tanítók Országos Egyesületének választmányi tagja, az egyesület lapjának munkatársa, valamint a Csokonai Kör tagja volt.
Barcsa János sok cikkét - leginkább a tanügyieket - álneveken írta. Írói álnevei: Pedagógus (Paedagogus), Referens, Figyelő. Az író betűjelei a következők voltak: B. J., (B. J.), B., b. j.

1908-tól a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárnoka lett egészen élete végéig. Betegséget követően, 39. életévében 1910. szeptember 15-én halt meg Debrecenben. 
Feleségével, Baranyi Ilonával 12 évig éltek boldog házasságban. Három gyermekük született: Béla, Anna és Zoltán.  

[Forrás: Dankó Imre - Héthy Zoltán: Barcsa János emlékezete (Db., 1971.); Dr. Ilyés László: A hajdunánási gimnázium története 1656-1944. (1983.)]

 

 


Barcsa János keresztelési anyakönyvi kivonat
(forrás: https://www.familysearch.org)



Barcsa János írások
(A dokumentumok a képekre kattintva pdf vagy jpg formátumban letölthetőek.)

 

Barcsa János: A nánási puskaporos raktár
(Debreczen, 1901.)
          Barcsa János: Mondattani régiségek és tájszók
(Magyar Nyelvőr, 31. évfolyam, 1902.)
  

 

 

    Barcsa János: 
Egyházkerületünk gymnásiumának állapota az 1902 3. iskolai évben

(Debreceni Protestans Lap, 1903.)
 
                       Barcsa János:
A debreczeni egyetem története 

(Debreceni Képes Kalendáriom, 1910.) 


 

 

Róla írták
(A dokumentumok a képekre kattintva pdf vagy jpg formátumban letölthetőek.)

 

Dr. Barcsa János
(Debreceni Protestans Lap, 1910.)

 

                Dr. Barcsa Janos
(Debreceni Protestans Lap, 1910.)
  
              Dr. Barcsa Janos
(Debreceni Protestans Lap, 1910, 39. sz.)
 

 

Orosz István:
Búcsúszavak Dr. Barcsa Júnos sírjánál

(Református Tanítóképző Intézet, Db., 1910.)

             

 

Orosz István:
Dr. Barcsa János alapítványa

(Debreceni Protestans Lap, 1910.)

  

              

Megemlékezés - Barcsa János
(Történelemtanítás, 1987.)

 

 

Dankó Imre:
Barcsa Janos emlékezete

(Hajdú-Bihari Napló, 1971.12.)

     

 

 

Héthy Zoltán - Barcsa János
(Könyvtáros 22.evf., 1.sz., 35-36. sz., 1972.)

     

 

Rácz István:
Barcsa János emlékművének leleplezese

(Múzeumi Kurír, 1972.08.)

 

 

 

Czeglédi László: Barcsa János, városunk első történetírója
(Hajdúnánási Fórum, 1987.11.20.)

             

 

 

 

  

            

 

 

Barcsa Janos
(Pedagógusok arcképcsarnoka 2004)