A Hősök szobra 2021-ben.
Fotó: Girus Zsolt

1917-ben, még a „nagy háború” idején a Nemzetgyűlés törvényt alkotott a hősök köztéri műalkotások által történő megörökítéséről. Határidőt nem szabtak meg, ám az 1917. évi VIII. tc. 2. pontjában kötelezővé tették, hogy minden önkormányzat saját költségén, „monumentális műemléken” őrizze meg hősei nevét.
Ám az elvesztett háború miatt a törvényi kezdeményezés végrehajtás elakadt, a városok nem tudtak belekezdeni az emlékművek létesítésébe. Az így keletkezett hiányosságok pótlására 1921. március 2-án a vármegye vezetősége körlevélben kérte a városokat, hogy gyűjtsék össze hőseik neveit és emléktábla elhelyezésével oldják meg ideiglenesen a megemlékezést.
Az emlékjel létesítés teendőinek koordinálására a város bizottságot állított, melynek elnöke Dr. Pénzes Mihály polgármester volt. A bizottság tagjai voltak még Dr. Berencsy János, Váczy József, Hentes József, Vitéz József, Mírkó Imre, A. Nagy Gábor, Benkő Lajos, Kolozsváry Mihály, Dr. Grosch Adolf, Márk Imre és Mikó József, továbbá a helyi nyolc társaskör vezetői. A kezdeményezés hatására Csiha Elek a megalakulást követően elsőként adományozott 10.000 koronát, ezzel alapozva meg az emlékmű megvalósításához szükséges anyagi forrást. A képviselő-testület által felállított bizottság Emlékbizottság néven 1921. június 2-án tartotta első értekezletét, melyen megkezdték az ötletelést hogyan emlékezzenek meg a hősökről. Az ülésen végül a Hősök Temetőjének díszfákkal való beültetéséről, egy hősök nevét tartalmazó emlékkönyv készítéséről és annak templomban való elhelyezéséről, valamint egy obeliszkszerű emlékoszlop állításáról döntöttek. Az oszlop költségeinek fedezésére gyűjtés szervezését indítottak.
1922-ben a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB) a törvényi rendelkezések szellemében ajánlati terveket készíttetett az ország szobrászművészeiről, akik várták a megrendeléseket. Ekkoriban több művész is megkereste ajánlatával, terveivel a várost, ám ezek közül egyelőre egyik sem került megvalósításra, az emlékoszlop állításának munkálatai szüneteltek.
Az 1924. évi XIC. tc. újabb lendületet adott a kezdeményezésnek, ugyanis ez a törvény rendelkezett a Hősök Emléknapjáról, melynek eredményeként az országban sorra születtek a különféle hősi emlékművek. Ennek hatására hosszú szünet után 1924. január 20-án újból ülésezett a hajdúnánási Emlékbizottság, melynek több korábbi tagja mellett új tagjai is lettek.
A bizottsági tagok ekkor a következőek voltak: Dr. Berencsy János, Váczy József, Hentes Sándor, Vitéz József, Mirkó Imre, A. Nagy Gábor, Márk Imre, Mikó József, Csuka Lajos, Csohány Antal, Dr. Radó László, Lovász István, Dr. Szűcs László, ifj. Dráviczki Imre, Décsei László, Lantos Imre, Benkő Lajos, Kolozsvári Mihály, Fülöp Géza, Dr. Hadadi Imre, Somogyi Gyula és Dr. Varga Sándor. Ekkor lett a bizottság tagja Dr. Nagy Imre – a város későbbi jegyzője – is, aki lelkiismeretesen, éveken át életcéljának tekintette az emlékmű felállítást. Az új összetételű bizottság a tanácskozásuk alkalmával eldöntötték, hogy egy terméskő anyagú emlékoszlopot állítanak, tetején egy Turulmadárral.
A későbbi tanácskozások során a tervek fokozatosan kezdtek a monumentálisabb műalkotás felé fordulni, melynek kapcsán a Hajdúnánási Újság 1924. december 19-én megjelent számában a Hősök szobra című cikkben a lakosság felé fordultak. Ezáltal megkezdődött a gyűjtés a Hősök Emlékművéhez, mellyel kapcsolatban további cikkek, hirdetések is megjelentek a Hajdúnánási Újság hasábjain. Ennek hatására sorra szerveződtek a különféle műkedvelő előadások a költségek előteremtésére. A gyűjtés eredményeként 1925 februárjára több mint 8 millió korona állt már a bizottság rendelkezésére, azonban ez még nem volt elég egy méltó emlékmű állításához. Ekkor a Belügyminisztérium engedélyével nagy gyűjtési hullám indult meg a városban, mely 1925. december 15-én, 69.4 millió korona begyűjtésével zárult. Az emlékmű ügye mindeközben állandó napirenden maradt a helyi újságban is, ahol 1925 nyarától folyamatosan közölték a hősi halottak neveit a szükséges pontosítások végett. 1926 tavaszán a város vezetősége az addig beérkezett 47 pályaműből kiválasztotta a megvalósítani kívánt tervet és már meg is állapodtak a tervet készítő szobrászművésszel is, Kalotay Kreipel Ottóval, akinek „A hajdú ős szelleme lelkesíti az utódot” című pályaművét fogadták el. A képviselő-testület döntése nyomán még április derekán aláírták a kiviteli szerződést, melyben rögzítették a szoborra vonatkozó kitételeket és természetesen a munkadíj összegét is, mely 200 millió koronát tett ki.
A terv kezdettől fogva két alakos volt, hiszen a méltó emlékművet ilyen módon kívánták megvalósítani. A szobrásztól azt várták el, hogy a műalkotás egyszerre feleljen meg a hősi emlékmű és a történelmi elbeszélés követelményének. Eme elvárás eredményeként született meg aztán 1927 tavaszára a végleges kompozíció, melynek leírása így hangzik: a háttérben egy öreg, büszke tartású hajdú áll Bocskai-korabeli öltözetben, kezében a szabadság lobogójával, az előtérben egy első világháborús „lelkesült” hajdú huszár ifjú látható, aki kivont kardjával elszántan indulásra készen áll. Azt jelképezi, hogy a késő unoka hű maradt hős elődeihez.
A szobrászművész a talapzatterv kidolgozására, Müller Tibor építész-szobrász barátját és kollégáját kérte fel. Az ő tervei közül fennmaradt két példány, melyek közül az egyik, nagyobb beruházást igényelt volna, így nem valósulhatott meg, hiszen a már összegyűjtött pénz mellett is még újabb adakozásra volt szükség, hogy a szobrot felállíthassák. Ennek kapcsán újabb felhívásokat tettek közzé és az adományozók nevét a Hajdúnánási Újságban rögzítették.
1926 tavaszára összeállt a hősi halottak névjegyzéke, melyet április 21-e és május 20-a között a Városházán közszemlére tettek, hogy a végső névsor elfogadása előtt megtörténhessenek az utolsó pontosítások. Ennek nyomán a névjegyzék immár teljes volt és a készítendő emlékmű talapzatára 633 név felvéséséről döntöttek. A neveket Mann Mór debreceni kőfaragó véste fel.
Bár Kalotay Kreipel Ott szobrászművész időben elkészült az alkotással, ám annak bronzba öntése több hónapos késéssel valósulhatott csak meg. Az 1927 márciusára tervezett felállítást el kellett napolni. A csúszás okozója Ficzek Károly budapesti öntőműhelye volt, amely kevesellte az öntésre szánt pénzt, és persze lassította a munkát az is, hogy éppen ekkor sztrájkok akasztották meg a munkát, így valószínűleg nem is állt rendelkezésre elegendő, jő öntő szakember.
1927. szeptemberében, hosszas várakozás után a szobor megérkezett Hajdúnánásra és a bizottság kihirdette a leleplezés időpontját, melyet október 16-ra tűztek ki. A teljes egészében közadakozásból elkészült szoboregyüttes avatása, a külsőségnek szóló pompa helyett „mélyen átérzett örök emlékű lelki élmény” közepette valósult meg. 
Az 1927. október 16-án tartott szoboravatáson részt vett dr. Hadházy Zsigmond főispán, Hajduvármegye képviseletében, Pákozdy Sándor alispán, a honvédség, s a debreceni vegyes dandár képviseletében Bészler János őrnagy, Rásó István főrendiházitag, dr. Madai Gyula képviselő, Vámos Gyula testnevelési főtanácsos, Bodrogi László testnevelési tanácsos, a vitézi szék képviselője, Vitéz Kőszegi Frigyes, Wattay József királyi főügyész, Kelemen Ernő kúriai bíró, dr. Benkő Géza megyei főügyész, dr. Cseke Sándor megyei árvaszéki ülnök, Zivuska Ferenc és Bottka Géza nyugalmazott ezredesek, dr. Somossy Béla, dr. Veszprémi Zoltán, dr. Erdő Károly polgármesterek és még számos megyei és szomszédos községbeli a hatóságok képviseletében.
Az ünnepély a református templomban tarott istentisztelettel kezdődött, melyen Kolozsvári Mihály lelkész prédikációja után Fehér János lelkész, a Dalárda Vegyeskara és az Iparos Dalkör is énekkel adózott a hősök emlékének.
Az istentisztelet után a Bocskay-térre (ma: Köztársaság tér), a Hősök szobra elé gyűlt össze az ünneplő tömeg. A város egyesített dalárdái elénekelték a Nemzeti Hiszekegyet, majd dr. Madai Gyula országgyűlési képviselő mondott beszédet. A szónoklat után leleplezésre került a szobor, mely mélyen meghatotta az egybegyülteket. A leleplezés után dr. Pénzes Mihály polgármester köszönőbeszédet mondott a városnak, készítőknek és a lakosok nevében átvette a szobrot. A beszédek után a koszorúzásra került a sor, majd a Himnusz közös eléneklésével zárták az ünnepélyt.

A szobor 1989-ben egy kisebb javításon, felújításon esett át, majd 2012-ben, 85 évvel a Hősök Emlékművének állítása után, a város önkormányzata a szobor restaurálása mellett döntött azzal a szándékkal, hogy a második világégés során elhunyt katonák neve is rákerül. A felújítás költségeire a város kétmillió forintos támogatást nyert a Nemzeti Kulturális Alaptól, a hiányzó összeg a helyi lakosok adományaiból gyűlt össze. A felújítási munkálatok 2012 augusztusában kezdőttek meg. Bíró Lajos mátészalkai szobrászművészt kérték fel a szobortest restaurálására, melynek során több mint 300 olyan hiba vált láthatóvá, melyeket ki kellett javítani. Ezek a hibák az öntés idején keletkeztek. A hiányosságokat akkor ólommal pótolták, az elemeket pedig vasszegeccsel erősítették össze, ami komoly statikai probléma forrása lett. Az egyéb öntési hibákból eredő hézagok, repedések, lukak miatt pedig behatolt a csapadékvíz is a szobor belsejébe, ami további korrodálódás okozója volt. Bíró Lajos és segédei kijavították a hibákat és a homokfúvás technikával megtisztították a szobortestet. Nem csak a szobor, de a talapzat is felújításra került. Az újfehértói Török József kőfaragó mester irányításával megszépült talapzaton az immár 642 hős nevét bronzszínűre festették, s így jobban olvashatóbbá váltak.  A talapzat restaurálásakor a mellette levő földben a munkások egy sírhelyet találtak, melyről úgy döntöttek, hogy urnába helyezik és újra avatásakor a szobor mögött található templomkertben helyezik el. 
A restaurált szobrot 2012. december 11-én állították vissza eredeti helyére. A szobortest visszahelyezékor a szobor alá, a talapzaton időkapszulát helyeztek el. Az időkapszula tartalma: 1 példány Buczkó József: „A hősök vére szenteli hazává a földet” című könyvéből, 1 példány az aktuális Hajdúnánási Újságból, a város pénzének, a Bocskai Koronának az összes címletéből 1-1 példány, valamint egy levél.
A Hősök szobrát 2012. december 12-én ünnepélyes keretek között avatták újra. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd trombitaszóval kísért katonadalt hallhattak a megjelentek. Szólláth Tibor polgármester ünnepi köszöntője után Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára mondott ünnepi beszédet. Ezt követően Gacsályi Gábor református lelkipásztor és Juhász Imre katolikus plébános megáldotta a szobor levétele után felszínre került maradványokat, amelyek urnába helyezésüket követően az emlékmű mögötti parkban leltek végső nyugalomra. A Magyar Tartalékosok Szövetsége Hagyományőrző Tagozatának közreműködésével katonai tiszteletadással, majd a koszorúzást követően hegyi tarackágyúból leadott díszlövéssel tisztelegtek a hős katonák emléke előtt. A trombitaszó az ünnepség zárásaként a Szózatot megelőzően ismét elhangzott.
2013-ban, a Hősök Napja alkalmára a II. világháború 541 hősi halottjának neve is felkerült, így az emlékmű immár 1217 hősnek állít emléket.

A felújított Hősök szobra, visszahelyezése után (2012. december 11.).
Fotó: Füz László

Forrás:

• A hősök emlékének megörökítése. Hajdúnánási Újság, 1924. december 12., XVIII. évf., 19. sz., 4. p.
• Hősök szobra. Hajdúnánási Újság, 1924. december 19., XVIII. évf., 20. sz., 2. p.
• Márk Imre: Állítsunk emléket az elesett hősöknek. Hajdúnánási Újság, 1924. december 25., XVIII. évf., 21. sz., 2-3. p.
• T.: Kegyelet a hősök iránt. Hajdúnánási Újság, 1925. december 25., XIX. évf., 4. p.
• Hajdúnánási hősök (Pótnév jegyzék). Hajdúnánási Újság, 1925. december 25., XIX. évf., 4. p.
• Adományok a hősök szobrára. Hajdúnánási Újság, 1926. április 4., XX. évf., 14. sz., 2. p.
• A hősök szobrának a szállítása késik. Hajdúnánási Újság, 1927. szeptember 16., XXI. évf., 37. sz., 3. p.
• Utban van a hősök szobra. Hajdúnánási Újság, 1927. szeptember 23., XXI. évf., 38. sz., 3. p.
• Megérkezett a hősök szobra. Hajdúnánási Újság, 1927. szeptember 30., XXI. évf., 39. sz., 2. p.
• Háláját és kegyeletét. Hajdúnánás Újság, 1927. október 7., XXI. évf., 40. sz., 3. p.
• dr. Madai Gyula: Ünnepi beszéd. Hajdúnánási Újság, 1927. október 21., XXI. évf., 42. sz., 1. p.
• A szoborleleplezés lefolyása. Hajdúnánási Újság, 1927. október 21., XXI. évf., 42. sz., 2. p.
• Szólláth Tibor: „…adakozás és nem közpénzből.” 85 éves a Hősök Emlékműve. Hajdúnánási Újság, 2012. április 25., XXIV. (XXXIV.) évf., 9. sz., 6. p.
• Az I. világháború katona áldozatainak névsora. Hajdúnánási Újság, 2012. április 25., XXIV. (XXXIV.) évf., 9. sz., 7. p.
• Füz László: Hősök napja. Hajdúnánási Újság, 2012. június 13., XXVI. (XXXVI.) évf., 11. sz., 1. p.
• Szólláth Tibor: Tisztelt Hajdúnánásiak!. Hajdúnánási Újság, 2012. június 21., XXIV. (XXXIV.) évf., 9. sz., 8. p.
• Buczkó József: Egy emberi csont. Hajdúnánási Újság, 2012. szeptember 20., XXIV. (XXXIV.) évf., 15. sz., 7. p.
• Buczkó József: A szobrász műtermében. Hajdúnánási Újság, 2012. október 18., XXIV. (XXXIV.) évf., 17. sz., 2. p.
• Buczkó József: Hamarosan befejeződik a Hősök szobrának restaurálása. Hajdúnánási Újság, 2012. december 6. XXIV. (XXXIV.) évf., 20. sz., 3. p.
• Vékony Gábor: Hősök Emlékművének újraavatási ünnepsége. Hajdúnánási Újság, 2012. december 20. XXIV. (XXXIV.) évf., 21. sz., 1. p.
• Buczkó József: A Hősök szobra. Buczkó József: „A hősök vére szenteli hazává a földet”: a hajdúnánási Hősi Temető-, Hősi Emlékmű- és a Hősök Ligetének története. (Nánási Füzetek 20.)
  Hajdúnánás, 2012, 75-155.p.
• https://www.kozterkep.hu/helyek/megtekintes/225/hajdunanas (Utolsó letöltés ideje: 2022.11.28.)
• http://www.archiv.hajdunanas.hu/hirek/aktualis-hirek/904/megujult-az-i-vilaghaborus-emlekmu/ (Utolsó letöltés ideje: 2022.11.28.)