Kossuth: alkalmi lap, Hajdu-nánás ünnepére, 1904. október 2.
 

Hajdúnánáson követője volt a Kossuth-kultusznak olyannyira, hogy 1889. május 14-én a város képviselőtestülete Kossuth Lajost díszpolgárává választotta. 1892. szeptember 18-án – születésének 90. évfordulója alkalmából – a Piac teret Kossuth térnek nevezték el.
1902-ben, Kossuth születésének 100. évfordulójának alkalmából a város vezetősége kiadta a Szobrot Kossuthnak című kiadványát, melynek hatására március 15-én a város lakói elhatározták, hogy szobrot állítanak a politikusnak. Még az év márciusában megalakult a Szoborbizottság, melynek elnöke maga a polgármester, Csohány László lett. A bizottság az első gyűlésén egyhangúlag kimondta, hogy Kossuth Lajosnak a város főterén díszes álló szobrot kíván állítani. A szobor állítását rengetegen támogatták, a városban élő családok 2/3-a járult hozzá, hogy elkészülhessen az alkotás. 
A város a szobrász kiválasztásához a Budapesten élő Rákosi Viktor segítségét kérte, aki Fadrusz János, ismert szobrászművész levele alapján Horvay János szobrászt ajánlotta. A művészt a szoborbizottság egyhangúlag elfogadta és megbízta a kívánt 10.000 koronáért.
A szobrász korábban már készített Kossuth szobrot, melyet Cegléd városában állítottak fel. Hajdúnánás az alapján tervezett, ám Horvay János már nem tudta újra előállítani, ugyanis annak a szobornak a mintája elpusztult. A művész olyan szobrot szeretett volna elkészíteni, mely kizárólag Hajdúnánás városáé. Horvay János új tervet készített, melyet előzetesen bemutatott a bizottságnak, ami kisebb változtatások feltételével elfogadta a tervet és szerződést kötöttek a szobrásszal. Már ekkor - Horvay Jánossal egyetértésben - eldöntötték, hogy a szobor a piactéri kút helyén lesz felállítva, arccal az akkori gyógyszertár, háttal a városháza felé fordulva. A szerződésben olvasható, hogy a szobor mérete 2,8 méter, anyaga a legfinomabb ágyúbronz, talapzata 3 méter magas, sóskúti kőből kifaragva. Az elkészítés és felállítás határidejéül először 1904. szeptember 25-ét tűzték ki meghatározva ezzel a leleplezés dátumát is, ám ezt később október 2-ra halasztották.

A Kossuth szobor avatása nagy rendezvény volt, s szerencsére több korabeli újság is írt az ünnepségről. A Magyarország című folyóirat 1904. október 3-i számában így ír az ünnepségről: 

„Az ünnepélyre leutazott a fővárosból Kossuth Ferencz is, több függetlenségi képviselő társaságában. A képviselőket Hajdúnánáson nagy tömeg élén Rákosi Viktor, a kerület képviselője fogadta. Brassay Károly tanár üdvözölte a képviselőket, amelyre Kossuth Ferencz válaszolt.
Délelőtt 11 órakor a református templomban ünneplés istentisztelet volt, utána a képviselők nagy közönség kíséretében a szobor leleplezésére mentek. A szobor a városháza előtti téren áll, Horvay János müve. A szobor azt a perczet örökítette meg, amikor Kossuth a szónoklat közben balkezével szivéhez nyúl, jobb kezét ökölbeszoritva. A szobor körül emelvény volt, amelyen küldöttségek és notabilitá- sok foglaltak helyet, A leleplezést a nánási Kossuth-dalkör Himnusza nyitotta meg, amely után Rákosi Viktor képviselő beszélt. (...) Rákosi beszédét perczekig tartó nagy éljenzéssel fogadták. Azután Pósa Lajos elszavalta gyönyörü alkalmi költeményét. Nagy Gábor szoborbizottsági elnök a polgármester gondozásába ajánlja a szobrot. Azután Kossuth Ferencz beszélt (...) Kossuth beszédét is nagy éljenzés követte. Azután a koszorúkat helyezték a szoborra, 35 koszorút tettek le. Az ünnep a Szózat eléneklésével végződött. Délben bankett volt a Bocskay-szállóban. A banketten Csohány László polgármester felköszöntötte Kossuthtot és a vendégeket. A felköszöntőre Kossuth Ferencz felelt.
Délután 4 órakor a Kossutk-szobor előtt a gyermekek ünnepélye folyt le. Kossuthot Bán Géza, a tanítótestület elnöke üdvözölte. Kossuth válaszában hangsúlyozta, hogy a néptanítók vannak hivatva a nemzeti érzést a gyermekek lelkébe beleoltani. Azután Rákosi Viktor mondott szép beszédet és felkérte Pósa Lajost, hogy tartson előadást a gyermekeknek. Pósa gyönyörű beszédben buzdította a gyermekeket, hogy ők, kik a hajdúk földjén nőnek fel, mint Bocskay ivadékai, maradjanak hűek nagy elődeik hazaszeretettől lángoló nagy elveihez.”

Az avatás napjára szép számmal gyűltek össze az érdeklődők Hajdúnánás és a környező települések lakosaiból. A ceremóniát követően, 1905. február 8-án ült össze utoljára a szoborbizottság, hogy elszámolást tegyen bevételeiről, kiadásairól.

2012. januárban Hajdúnánás Város Képviselőtestülete arról határozott, hogy március 15-ére felújíttatja a Kossuth szobrot. A feladatra Bíró Lajos szobrászművészt jelölték ki, aki február 1-én el is szállította a szobrot mátészalkai műtermébe, hogy immáron megszépült formájában emelkedjen felénk a város főterének éke. 

A hajdúnánási Kossuth-szobor a környező települések első Kossuth szobraként tehát már 1904 óta része, s egyik legkiemelkedőbb nevezetessége a városnak. Számos megemlékezés, nemzeti ünnep koszorúzási színhelye és a városban készült fotók egyik kedvelt témája.
A Kossuth szobor 2017 óta a Hajdúnánási Települési Értéktár része.

Kossuth szobor napjainkban

Forrás:

• Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI: Mónus Imre: A Hajdúnánási Kossuth szobor története
• Kossuth: alkalmi lap, Hajdu-nánás ünnepére, 1904. október 2.
• Hajdúnánási Újság, 1998., 26. szám – 1999., 4. szám
  Mónus Imre: A Kossuth-szobor története 1-6.
• Hajdúnánási Újság, 2012. február, XXIV. (XXXIV.) évfolyam 2. szám 12. p.
  Buczkó József: Kossuth szobrunkról
• Debreczeni Főiskolai Lapok, 1904. 47. évfolyam 2. szám 23. p.
  Kossuth-szobor leleplezési ünnepély Hajdúnánáson
• Magyarország, 1904. október 3., 6. p.
  A hajdúnánási Kossuth-szobor leleplezése
• Képes Családi Lapok, 1904. október 9. sz.
  A hajdunánási Kossuth-szobor leleplezése
• Vasárnapi Ujság, 1904., 51. évfolyam, 41. szám, 702. p.
  Kossuth szobrának leleplezése Hajdúnánáson