Metszet a Református templomról és környékéről.
Balra a lelkészi lakás és az iskola látható.
(Vasárnapi Újság 1868. évi évfolyama)

A Hajdúnánás központjában álló templomot a 16. században a török kori támadások miatt valószínűsíthetően a katolikus népesség vehette körül az erdélyi kerített templomok mintájára épített erődítéssel. A kőkerítés hosszú időn át 4-5 méter magasan vette körül a templomot. A lőrésekkel is ellátott erőd négy világtáj felé eső sarkain egy-egy kerek formájú bástyatorony állt, mely valószínűleg strázsahely lehetett, valamint itt tárolhatták a lőport és a fegyvereket, később pedig az egyház terménykészletét is.
A méteres vastagságú fal ugyan nem volt alkalmas arra, hogy a 16-17. századi tüzérség támadását állja, de menedékként szolgált az ellenség által körülvett lakosok számára, ahol nem csupán életüket óvhatták meg, de élelmiszerkészletüket, illetve az értékesebb ingóságaikat is elhelyezhették.
A település fejlődésével, a növekvő népesség számára a fal már nem jelentett elegendő védelmet, ezért rövid időn belül hozzáláttak újabb védművek megépítéséhez. Így jött létre az az erődrendszer (templom, erődfal, hajdúpalánk, külső árok) mely a 17. századig látta el a város védelmét. Később a nyugodtabb életkörülmények miatt már nem volt funkciója az erődfalnak, így a város lakói elbontották és fokozatosan eltűntek a nyomai. 
1956-ban a város központjában zajló útszélesítési munkalátok közben láthatóvá vált az egykori erődfal délkeleti sarokbástyájának alapfala, amit akkor visszatemettek és aszfaltozott útszakaszt építettek rá.
1987 őszén, egy újabb felszíni beavatkozás (gázvezetékelés) során a Református templom Kossuth utcai oldalánál váratlanul előbukkant az egykori erődfal alapfala. Ennek hatására elindult egy levéltári kutatómunka az erődfal történetével kapcsolatban, majd 1988 őszén megkezdődött a régészeti feltárás, melynek elsődleges célja az volt, hogy a fennmaradt térképi ábrázolások alapján meghatározható legyen az erőd pontos helye. A régészeti munkálatok szakmai felügyelője  Dr. Módi György, a Déri Múzeum régésze volt, a napi munkálatokat pedig Buczkó József közművelődési főelőadó (később néprajzkutató, a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemén igazgatója, címzetes igazgató) irányította.
A feltárás során sikerült megállapítani az erődfal egykori helyét, azponban az 1956-ban is előbukkant délkeleti bástya alapfalán kívül nem volt megmaradt része. A megtalált falak és a sarki bástyák téglából épültek, 70 cm vastagok voltak, a háromnegyed kör alakú bástyák átmérője 6 méter. 

   
A délkeleti bástya alapjainak feltárása (1990 szeptembere)

Az eredmények ismeretében a Megyei Műemléki Albizottság kezdeményezésére elindult egy folyamat, mely szerint a Vasárnapi Újság 1860. évi számában látható ábrázolás alapján, az eredeti alapfalakon épüljön fel egy bástya és egy rövidebb falszakasz. A városképbe is illő rekonstrukciós tervek elkészítésével Rácz Zoltán építészt bízták meg.
A bástya fa ajtaját Kónya Antal asztalosmester, a vaskaput pedig Buczkó József készítette. A bástyában található egy Rácz Zoltán építész irodája által épített makett, mely a templomot és az erődfalat méretarányosan szemlélteti a 1867-es, erődfal elbontása előtti állapotban.

   
Az épülő bástya

A Megyei Műemléki Albizottság, valamint a Hazafias Népfront helyi szervezete szorgalmazta az erődfal összekapcsolását a II. világháborús emlékművel, valamint a málenkij robotra elhurcolt civil áldozatok emlékfalával. A bástyához kapcsolódó falszakasz így egyben emlékmű is lett. Az erődfal őrzi a II. világháború katonai és polgári áldozatainak neveit.  Nem csak a szovjet kényszermunka áldozatainak, hanem a megsemmisitő táborokba elhurcolt zsidó áldozatoknak is az emlékfala lett. Az erőd falán kaptak helyet az áldozatok neveit őrző tégla méretű bronztáblák, melyeket Sebestyén Sándor nyíregyházi szobrász alkotott. Szintén Sebestény Sándor által készült az itt elhelyezett lélekharang is, mely a múltat és a jelent kívánta jelképesen összekötni, s amely néhány évvel később sajnos eltűnt. Hollétéről mai napig semmit nem tudni.
Az erődfal és bástya avatására 1991. november 24-én került sor, s azóta is a város szerves része, hozzájárulva a főtér arculatához. Minden év november 3-án a bástyafalnál tartják az Elhurcoltak kegyeleti emléknapját emlékműsorra, imával, koszorúzással és mécsesgyújtással egybekötve.
2022 nyarán a Református templom előtti teret újratérkövezték és ekkor a bástya is felújításra került, új tetőt kapott.

   
A bástya a felújítása utána 2022-ben.
(Fotó: Girus Zsolt)

A Református templom és a templomerőd a megújult bástyával 2022-ben.
(Fotó: Girus Zsolt)

Forrás: 
Buczkó József: A múzeumügy története (Hajdúnánás, 2019)